A rendes szabadság mértéke

A szabadság alap- és pótszabadságból áll. Az alapszabadság mértéke 20
munkanap. Az alapszabadság mértéke az Mt. alapján életkortól függően növekszik,
egészen a 45. életévig, Ekkor a szabadság mértéke 30 munkanapra változik.
A felemelt szabadság abban az évben jár először a munkavállalónak, amelyben az
adott életkort betöltötte.

Az alapszabadság mértéke 20 munkanap, amely a munkavállaló
       - huszonötödik életévétől 21,
       - huszonnyolcadik életévétől 22,
       - harmincegyedik életévétől 23,
       - harmincharmadik életévétől 24,
       - harmincötödik életévétől 25,
       - harminchetedik életévétől 26,
       - harminckilencedik életévétől 27,
       - negyvenegyedik életévétől 28,
       - negyvenharmadik életévétől 29,
       - negyvenötödik életévétől 30
               
          munkanapra emelkedik.

A hosszabb tartamú szabadság abban az évben illeti meg először a munkavállalót,
amelyben a fenti életkort betölti.
Ha a munkavállaló munkaviszonya év közben kezdődött, részére a szabadság
arányos része jár. Például, ha a munkavállaló június 1-jén áll munkába, akkor őt hét
hónapra járó időarányos szabadság illeti meg. Ha az évi szabadság kiszámításánál
töredék nap keletkezik, a fél munkanapot elérő töredéknapot egész munkanapnak
kell tekinteni.
A munkavállalót a hosszabb tartalmú alapszabadság abban az évben illeti meg
először, amelyben az előzőekben ismertetett életkort betölti. Így pl. annak ellenére is
már 21 munkanap alapszabadság jár a munkavállalónak, ha a tárgyévben csak
december 31-én tölti be huszonötödik életévét. A munkáltatónak a kiadandó, illetve
igénybe vehető szabadság szempontjából a munkarend, illetve munkaidő beosztás
szerinti munkanapokat kell figyelembe vennie. Amennyiben a munkavállaló munkaidő
beosztása heti kettőnél több pihenőnapot biztosít a hét minden munkanapja
munkanapnak számít, kivéve a heti pihenőnapot, valamint a munkaszüneti napot.
Azoknak a munkavállalóknak pedig, akiknek a munkaidő beosztása nem biztosít
hetenként 2 pihenőnapot, a szabadságot úgy kell megállapítania a munkáltatónak,
hogy a munkavállaló az ötnapos munkahétre alkalmazottakkal azonos naptári
időszakra mentesüljön a munkavégzés alól.
A rendes szabadság pénzbeli megváltására csak kivételes esetekben kerülhet sor,
így a munkavállaló a három éves elévülési időn belül igényelheti a fennmaradó
szabadság kiadását. Abban az esetben, ha a munkavállaló igényét menthető okból
nem tudja érvényesíteni (pl. tartós betegállomány) az akadály megszűnésétől
számított hat hónapon belül ezt akkor is megteheti, ha az elévülési idő már eltelt,
vagy abból hat hónapnál kevesebb van hátra.